Névjegy

Kepes Juli

Alexander-technika-tanár

 

Kepes Juli Alexander-technika-tanárA gyerek és kamaszkorom a táncról és a zenéről szólt.

Már óvodásként nyilvánvaló volt, hogy az éneklés az életem fontos része. Az óvónénim, aki eredetileg operaénekesnek készült, stikában Schubert dalokat tanított nekem.

Az Ének-zenei általános iskola mellett 6 évesen kezdtem néptáncolni. A tánc, az élő zene, a közös alkotás öröme akkora hatással voltak rám, hogy pár év alatt egy zárkózott, szégyenlős kislányból a színpad felé kacsintgató kamasszá változtam.

14 évesen kezdtem tanulni énekelni és a 16. szülinapomon alakult meg az első zenekar, akikkel aztán közel 10 évig zenéltünk együtt. Közben persze rengeteg más formációban is megfordultam, a pszichedelikus rocktól az afro funkig mindent énekeltem.

Az Alexander-technika is nagyon hamar, 19 évesen lett az életem része. A táncnak köszönhetően, folyamatos térd panaszaim voltak, több orvosnál jártam az évek során, de változás nem történt. Érettségi után Izraelbe költöztem, ott hallottam először a módszerről. Elkezdtem órákat venni, azzal a céllal, hogy fizikai panaszaimra találjak hosszú távú megoldást, de valami váratlan dolog történt.

Az évek óta fennálló fájdalom pár hónap alatt végérvényesen elmúlt, de közben egy életre szóló szerelem szövődött az Alexander-technika és közöttem.

Hamar megértettem, hogy az, ahogyan használjuk magunkat, kihat az egész életünkre.

Ahogy Alexander mondta: “Az ember nem tud dönteni a jövőjéről, a szokásairól tud dönteni és a szokások döntenek a jövőjéről.”

Rögtön tudtam, hogy megvan a hiányzó láncszem, hogy ez a technika mindennek az alapja, amit addigi életemben tanultam, csináltam.

Zenetanulás Alexander-technikával

 

Ezen keresztül tudok fejlődni zenében, táncban, az emberi kapcsolataimban vagy bármiben, ami nekem fontos, hiszen az Alexandet-technika nem más, mint a tudatos, szabad választás lehetősége. Felbecsülhetetlen segítséget nyújt abban, hogy kevesebb testi és lelki feszültséggel és nagyobb hatékonysággal tudjunk reagálni azokra az ingerekre, amelyek érnek minket.

6 évig tanultam ezt a fantasztikus módszert, 2000-ben diplomáztam Los Angelesben, majd még egy évet töltöttem ott posztgraduális képzésben.

Közben két évet tanítottam egyik kedvenc tanárom mellett egy jónevű santa monicai színistúdióban.

Budapestre visszatérve elkezdtem tanítani a Budapest Kortárstánc Főiskolán és a Színház és Filmművészeti Egyetemen és elindítottam magánpraxisomat is.

Azóta tartottam rengeteg workshopot, sokezer egyéni órát, tanítottam különböző képzésekben és tanítok a 2013-ban indult Budapesti Alexander-technika Tanárképző Iskolában.

Minden nap ámulatba ejt az Alexander-technika összetett egyszerűsége.

 

Balogh Diána

Alexander-technika-tanár

 

Balogh Diána Alexander-technika-tanárMint a számítógépes nemzedék példaértékű képviselője mintegy húsz évet húztam le székemen, mereven bámulva a monitoromat. Voltak ugyan váll, nyak és derék fájdalmaim (néha nem is kicsik), de én mit sem törődtem velük, nem értem rá ezekkel az apróságokkal foglalkozni. Amikor azonban azt éreztem, mintha a nyakam tövében egy hatalmas, fájdalmas csomó lenne, nem volt mit tenni, keresni kellett valamilyen megoldást. (Persze voltak más “apró” gondok is: ahányszor csak elfordítottam a fejem, a nyakam sisegő hangot hallatott, nehézkesen mozogtam, néha fájt a térdem, becsípődött a derekam… )

Korábban – egy általam nagyon tisztelt embertől, aki, hatvanon túl is,  akár 10-16 órát is eltölt állva napokon keresztül fáradtság nélkül, amikor előadásokat tart (és sokat tart, mert ez a munkája) – már hallottam az Alexander-technikáról. Azt mondta, hogy ő ezzel a módszerrel tanulta meg, hogyan kell mozogni fáradtság és fájdalmak nélkül. Gondoltam, én is kipróbálom.

Nekem már az első órám is hatalmas élmény volt, testileg és valahogy lelkileg is olyan könnyednek és szabadnak (nem találok kifejezőbb szavakat erre) éreztem magam, mint még soha. Az Alexander-órák során fantasztikus változáson mentem keresztül, és a tanulás egyre izgalmasabbá vált számomra. Felismertem, hogy az életem főszereplője (minden cselekvésem nélkülözhetetlen “eszköze”) igenis én vagyok, és az, ahogyan használom “magam” az életem minden területére hatással van. Ráébredtem, hogy semmi más nem kell ahhoz, hogy ez a használat megfelelő legyen, csak én, saját magam.

Észrevétlenül szűntek meg a problémáim: a nyakam sisegése, a fájdalmas csomó érzése hátul, a vállaim merevsége, derékproblémáim… Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nincsenek sehol.

A tanulás folyamata belső változásokat is hozott. Korábban nem tudtam nemet mondani, akkor sem, ha széthajtottam magam, hogy elkészüljek azzal, amit elvállaltam. Az előttem tornyosuló elvégzendő feladathalomtól folyton ideges, és türelmetlen voltam, mindig azt logisztikáztam, hogy lenne a legoptimálisabb, hogy mindenre jusson annyi idő, amennyi kell (gyerekek, háztartás, kert, munka, egyéb feladatok). Ha valamit csináltam, gondolataim már előrébb voltak, és azt terveztem, hogy mi lesz a következő lépés. Mostanra sokkal nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy ÉN irányítok. Én tudom, hogy mire vagyok képes, én döntöm el, mennyit vállalok, mert én ismerem a saját képességeimet, határaimat. És én adok magamnak is (mondjuk pihenésre) időt, ha éppen úgy érzem, hogy arra van szükségem.

Bár előtte furcsán néztem volna arra aki ilyet mond, talán még furcsákat is gondoltam volna, ám ma már tudom: nekem a legfontosabb az, hogy ÉN jól legyek. Testileg, lelkileg, szellemileg. Hiszen csak akkor tudok minőségi munkát végezni, olyan házastárs és anya lenni, akinek a társaságában a szerettei jól érzik magukat, vagy kellemes, igaz baráti kapcsolatokat kialakítani, ha testi-lelki feszültségek, fájdalmak nélkül élem a mindennapjaimat és ezáltal minden tevékenységemben fizikailag és a gondolataimmal is éppen ott tudok lenni, ahol akkor lennem kell: a pillanatban.

Élményeim és tapasztalataim annyira pozitívak voltak, hogy úgy döntöttem, Alexander-technika-tanár leszek, ezért elvégeztem a Budapesti Alexander-technika Tanárképző Iskolát.

A tanításban hihetetlenül izgalmas volt felfedezni azt, hogy minden ember más és más. Olyan egyediek vagyunk, akár az ujjlenyomatunk. Az Alexander-technikával mégis mindannyian megtapasztalhatjuk, milyen amikor – fájdalmak és feszültségek nélkül – szabadon “használjuk önmagunkat”. Csodálatos érzés.

 

Alexander-technika Tanárok Egyesülete Mindketten az Alexander-technika Tanárok Egyesületének tagjai vagyunk.

 

Megtalálhatsz még minket a Tudatos Változás honlapon is.